Tóth Árpád: De animo gis animo

Tóth Árpád>>>

Tóth Árpád: De animo gis animo 

(Lélektől lélekig )

Lélektől lélekig (Magyar) Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát. Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már. Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét. Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény. Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem? Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át? Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! Feltöltő                Kárpáti Göttler László Antal Az idézet forrása             OSZK MEK

De animo gis animo (Eszperantó) De animo gis animo Mi staras nokte apud la fenestro    kaj tra l' nemezureblo de l' eter'   kolektas en okulojn la tremantajn radiojn mildajn de lontana stel'. Mejlbilionojn venis tiu brilo, gi venis fluge sen lantiga lac' dum kiu scias kiom da jarmiloj tra l' frosta nigro de l' dezerta spac'. Ciel-mesago, kiu nun min trafis, atingis fine celon tra l' okul', felice mortas, kiam surfermigas palpebro laca kiel cerka tul'. Mi Iernis, ke filtrite de l' scienco  tra Ia kristal' de fajna esploril' erojn parencajn al ci trista korpo   kaj trista Ter' anoncas astrobril'. Enferme, mi gin trinkas propra sango, auskultas mi, per kia pralament' ploregas Ium' al sango kaj cielo     al tero, element' al element'. Doloras eble astrojn Ia soleco, l' orfec' milionopa en disshut', kaj ke ni trafi nin neniam povas tra malproksimoj de glacia mut'? Ne ploru, stel', vi estas ne pli fore,  ol kor' aI koro dum Ia termigrad'. Ho, kiu diros, cu de mi pli distas  Ia Sirius ol iu kamarad'? Ho ve, Ia amikeco, ve, la amo, ve, vojo de animo gis anim' ! Okulradiojn sendas ni langvorajn,  kaj inter ni -glacia malproksim'. Kalocsay, Kálmán Feltöltő                Kárpáti Göttler László Antal Az idézet forrása             Hungara Antologio Terjedelem        196-197 Megjelenés ideje           1983 Az idézet forrása>>>