Ady Endre |
Endre Ady>>>
Nuna versio (nereviziita)
Kovrilpaĝo de Endre Ady: La morto de la ĉielarko; Budapeŝto, 1977, Hungara Esperanto-Asocio
ADY Endre (naskiĝis la 22-an de novembro 1877 en komunumo Érmindszent (rumana nomo: Ady Endre, mortis la Budapest 27-an de januaro 1919) estis unu el la plej grandaj hungaraj poetoj. Dum la unua mondmilito li loĝis en Csucsa.
[redakti]
En Esperanto aperis
Ĉe Tibisko-bordo ; La animoj lazitaj ; Konservi vin... ; Batalo kun la Grandsinjoro ; Plori, plori, plori ; Antaŭ Princo Silent' ; Alflugis la pavo... ; Neĝmontoj kaj Riviero ; Kanto de hungara jakobeno; La stelo de steloj ; Post maja pluvego ; Rememoro pri nokto somera ; Admono al la gardantoj ; Kanto kronika en 1918 ; Morto de la naciismo ; Hungara problemo / Trad. Rados Péter András, Kálmán Kalocsay, Ferenc Szilágyi, Imre Baranyai, Vilmos Benczik. - En: Hungara antologio ; p.153 - 164
Endre Ady 1877-1919 / [tr.: P. Rados; K. Kalocsay; M. Fejes; I. Baranyai]. - Budapest: Instituto por Kulturaj Interrilatoj ; Hungara Esperanto-Asocio, 1977. - 39 p. ISBN 963-571-025-7
La morto de la ĉielarko : elektitaj poemoj kaj artikoloj. - Budapest: Hungara Esperanto-Asocio, 1977. - 87 p. (Libroserio 2)
ISBN 9635710281
Nuna versio (nereviziita)
Kovrilpaĝo de Endre Ady: La morto de la ĉielarko; Budapeŝto, 1977, Hungara Esperanto-Asocio
ADY Endre (naskiĝis la 22-an de novembro 1877 en komunumo Érmindszent (rumana nomo: Ady Endre, mortis la Budapest 27-an de januaro 1919) estis unu el la plej grandaj hungaraj poetoj. Dum la unua mondmilito li loĝis en Csucsa.
[redakti]
En Esperanto aperis
Ĉe Tibisko-bordo ; La animoj lazitaj ; Konservi vin... ; Batalo kun la Grandsinjoro ; Plori, plori, plori ; Antaŭ Princo Silent' ; Alflugis la pavo... ; Neĝmontoj kaj Riviero ; Kanto de hungara jakobeno; La stelo de steloj ; Post maja pluvego ; Rememoro pri nokto somera ; Admono al la gardantoj ; Kanto kronika en 1918 ; Morto de la naciismo ; Hungara problemo / Trad. Rados Péter András, Kálmán Kalocsay, Ferenc Szilágyi, Imre Baranyai, Vilmos Benczik. - En: Hungara antologio ; p.153 - 164
Endre Ady 1877-1919 / [tr.: P. Rados; K. Kalocsay; M. Fejes; I. Baranyai]. - Budapest: Instituto por Kulturaj Interrilatoj ; Hungara Esperanto-Asocio, 1977. - 39 p. ISBN 963-571-025-7
La morto de la ĉielarko : elektitaj poemoj kaj artikoloj. - Budapest: Hungara Esperanto-Asocio, 1977. - 87 p. (Libroserio 2)
ISBN 9635710281
Ady Endre: Plori, plori, plori (Sírni, sírni, sírni )
Sírni, sírni, sírni (Magyar) Várni, ha éjfélt üt az óra, Egy közeledő koporsóra. Nem kérdezni, hogy kit temetnek, Csengettyűzni a gyász-menetnek. Ezüst sátrak, fekete leplek Alatt lóbálni egy keresztet. Állni gyászban, súlyos ezüstben, Fuldokolni a fáklyafüstben. Zörgő árnyakkal harcra kelni, Fojtott zsolozsmát énekelni. Hallgatni orgonák búgását, Síri harangok mély zúgását. Lépni mély, tárt sírokon által Komor pappal, néma szolgákkal. Remegve, bújva, lesve, lopva Nézni egy idegen halottra. Fázni holdas, babonás éjen Tömjén-árban, lihegve mélyen. Tagadni multat, mellet verve, Megbabonázva, térdepelve. Megbánni mindent. Törve, gyónva Borulni rá egy koporsóra. Testamentumot, szörnyüt, írni És sírni, sírni, sírni, sírni. Az idézet forrása http://magyar-irodalom.elte.hu | Plori, plori, plori (Eszperantó) Atendi se l' noktmezo gongas Pri ĉerko kiu proksimiĝas. Kaj kiu mortis, ne eksĉii, Kun funebrantoj sonorigi. Arĝentendoj, vualoj nigre, Iri sub ili krucon svinge. En arĝentspez' funebre stari, En torĉofum' sufokiĝadi. Kun ombroj bruaj ekbatale Obtuzan psalmon kanti pale. Aŭskulti orgenozumadon, Kaj sonorilegomuĝadon. Paŝi tra tomboj nekovritaj Kun pastra morn', servistoj mutaj. Kaj min kaŝinte treme gvati, Al fremdmortinto rigardadi. En missorĉluna nokt' frosteti, En l'incensfum' profundspiregi. Paseon nei missorĉite, Brustbatante, surgenuiĝe. Penteme ĉion nun konfesi, Funebroĉerkon surfaleĝi. La testamenton ellabori, Sed teruran, kaj plori, plori. Kalocsay, Kálmán Az idézet forrása http://donh.best.vwh.net |
Ady Endre
VALLOMÁS / AMPAROLO
Te, akinek annyi szived van,
Ahányat lelked megteremt,
Aki színes kaméleonként
Varázsolsz multat és jelent,
Kinek a szín fényes világod,
Melyet lánglelked áthevít -
Ki tudnád-e vajon nevetni
Egy bús poéta könnyeit?...
Ki tudnád-e vajon nevetni,
Mert úgy imád, mert úgy szeret,
Ahogy nem a színpadon szoktak,
Vagy az életben - emberek;
Hogy szép lelked teremtő lángját
Úgy nem áhítja senki más;
Hogy szerelmét el nem rabolná
Sem távolság, sem megszokás.
Te, aki már ezer élet közt
Osztottad szét a lelkedet,
Elképzeled, hogy egy egész szív
Mást nem, csak tégedet szeret.
Hogy azt, ki a festett világban
Elvesztette önnönmagát -
Egy bús poéta úgy imádja,
Mint az igazság angyalát...
Elhiszed-e egy ismeretlen,
Álmot szövő költő szavát?
Elolvasod szívéből vérző,
Szerelmes, bánatos dalát?
Meg fogod-e szíved kérdezni,
Vajon szeretni tud-e még,
Vagy trubadurod megsajnálni
Lelkednek kegy gyanánt elég?...
Szívem szorul a félelemtől
S megrendül a kétség alatt,
Hogy szeretni csak színpadon tudsz
S magadnak élned nem szabad.
Hogy szíved e rajongó álmon
Csak gúnyolódik, csak nevet...
- Még nem érzéd szivem szerelmét,
Már itt a vég... Isten veled!...
Ha valaki segítene lefordítani a Vallomás c. művét, kérem jelentkezzen. adreso/cím>>>